Azt gondolhatnánk, hogy az újkori, hanyatló és "kokakóla-mámorban fetrengő" nyugati társadalom agyréme az, hogy az esztétikus megjelenéshez bizony szőrtelennek kell lenni. Pedig az első írásosan bizonyított csupasz lábú (és kitudja mijű) nőszemély igencsak ókori és keleti jelenség volt, mégpedig Kleopátra.
Ha valaki finnyogni szokott a szőrtelenítő készítmények szagára, állagára és összetevőire, akkor a "Kleo-féle" cucc nem tudom hogy fog tetszeni...ilyesmiket használtak fel szőrtelenítő készítéshez:
Egy kicsit közelítünk térben és időben: a görögök és a rómaiak már használtak szemöldökcsipeszt például. Ez kevésbé gusztustalan, mint a Kleopátra módi, de azért az európai ősök is kitettek magukért a főtt pióca pép használatával.
A XV. században főleg a szemöldök és a halánték szőrzetétől szabadultak a hölgyek. Csak hogy ne maradjunk gyomorforgató összetevők nélkül: tojáshéj darabok, ecet, macskakaki...a szépségért ennyit azért nem kell szenvedni.
Ugrás a XX. századba. Itt jelentek meg (éppen a nagy válságok idején) a kifejezetten nőknek szánt szőreltávolító eszközök és anyagok. Megjegyzem, a menstruációkor használatos tampon is a világgazdasági válság szülötte.
Ez volt a Gilette női borotvája 1915, a Remington elektromos női borotvája1930 , illetve a hideggyanta csík is 1970.
A hab a tortán a XX.-XXI- század sok elektromos, lézeres eljárása, ami nem kis idő-energia-pénz befektetést igényel, a végleges vagy tartós simaság reményében.
Én egy back-to nature rajongó vagyok, maradok a természetes anyagoknál, a kevésbé fájdalmas eljárásoknál, és azoknál a dolgoknál, amik megőrzik a Földet a gyerekeinknek is.
Ha valaki finnyogni szokott a szőrtelenítő készítmények szagára, állagára és összetevőire, akkor a "Kleo-féle" cucc nem tudom hogy fog tetszeni...ilyesmiket használtak fel szőrtelenítő készítéshez:
- kátrány
- szamárzsír
- kecskeepe
- denevér- vagy kígyó vér kivonat (most már kezd boszorkánykonyhára hajazni a recept)
- égetett mész
- arzén-triszulfát
Egy kicsit közelítünk térben és időben: a görögök és a rómaiak már használtak szemöldökcsipeszt például. Ez kevésbé gusztustalan, mint a Kleopátra módi, de azért az európai ősök is kitettek magukért a főtt pióca pép használatával.
A XV. században főleg a szemöldök és a halánték szőrzetétől szabadultak a hölgyek. Csak hogy ne maradjunk gyomorforgató összetevők nélkül: tojáshéj darabok, ecet, macskakaki...a szépségért ennyit azért nem kell szenvedni.
Ugrás a XX. századba. Itt jelentek meg (éppen a nagy válságok idején) a kifejezetten nőknek szánt szőreltávolító eszközök és anyagok. Megjegyzem, a menstruációkor használatos tampon is a világgazdasági válság szülötte.
Ez volt a Gilette női borotvája 1915, a Remington elektromos női borotvája1930 , illetve a hideggyanta csík is 1970.
A hab a tortán a XX.-XXI- század sok elektromos, lézeres eljárása, ami nem kis idő-energia-pénz befektetést igényel, a végleges vagy tartós simaság reményében.
Én egy back-to nature rajongó vagyok, maradok a természetes anyagoknál, a kevésbé fájdalmas eljárásoknál, és azoknál a dolgoknál, amik megőrzik a Földet a gyerekeinknek is.
És te? Olvass tovább!
igen, a cukor a legszimpatikusabb a listában :D!!
VálaszTörlés