Mit kensz magadra?

A minap felkaptam a fejem az egyik nagy kozmetikai cég reklámjára, tudod, amelyiknek franciás neve van, de nem tudjuk kiejteni, ezért a reklámokban is tudatosan, magyarosan és helytelenül ejtik a nevét...
Szóval a reklám a legújabb samponcsaládot népszerűsítette, amiben persze a népesség bármely tagja megtalálhatja a neki megfelelőt. Ez a cég már évek óta futtat egy olyan termékcsaládot egyébként, aminek mind a neve, mind a csomagolása, sőt akár az illata is azt sugallja, hogy komoly gyümölcstartalomra lehet számítani. Természetesen ettől nem kell tartani.

A természetes kozmetikumok kérdése a szívügyem, egyre kritikusabb vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen kozmetikai termékeket használok, és most nem csak a szőrtelenítésről van szó. ;) Azt már említettem több bejegyzésben, és a 10 részes tanfolyamon is, hogy a bőrre kent dolgok nagy százalékban szívódnak fel a véráramba. Ma olvastam ezt:

...biztonságosabb lenne a kozmetikumainkat megenni, mintsem magunkra kenni.

Hogy miért? Mert a bőrre kent anyagok kétszer olyan gyorsan szívódnak fel (bekerülve a véráramba), mint a tápcsatornába bekerült anyagok. Ráadásul a táplálkozással bevitt anyagok egy részét emésztéskor kiválasztjuk, és egyáltalán nem kerülnek be a véráramba.

Amiről már régóta tudok, és régóta kerülöm is, az a kozmetikában használt alumínium, és annak vegyületei. Leggyakrabban a dezodorokban találkozhatsz vele, helyesbítek: vadászni kell az olyan dezodort, amiben nincs! Van egy pár márka, illetve készítmény, amiből kihagyják.

Miben találhatóak:

• dezodorokban
• izzadás-gátlókban
• borotválkozás utáni készítményekben
• arckrémekben
• napozószerekben
• babaápolási készítményekben

A kozmetikumokban leggyakrabban az alumínium sókat alkalmazzák pórusösszehúzó, verejtékcsökkentő, vérzéscsillapító tulajdonságuk miatt. Minél hatékonyabb készítményt szeretnénk használni, annál nagyobb az esélye, hogy a lehető legfelszívódóbb formában találjuk meg benne az alumíniumot, amely a bőrön keresztül felszívódva egyenesen a véráramba jut, ezáltal tudja mérgezni akár az egész szervezetet is. Ugyanis az alumínium származékok az egyik legsúlyosabban mérgező vegyületcsoport.
Elég, ha csak abba belegondolunk, hogy a 70-es évek közepe-vége táján az összes közkonyhán betiltották az alumínium edények, és az alumínium evőeszközök használatát, mert bebizonyosodott, hogy az alumínium olyan reakcióképes anyag, hogy egy egyszerű leves megmelegítésétől alumínium részecskék kerülhetnek bele az ételbe, és mérgezést kaphat, aki eszik belőle. Befolyásolja a növekedési hormonok működését, fejlődési rendellenességeket okoz, gyengíti az immunrendszert és szabad gyököket képez a szervezetben.
A legveszélyesebben a dezodorok esetében hat, ugyanis megakadályozza a természetes kiválasztást és méregtelenítést azáltal, hogy blokkolja a verejtékmirigyek működését. Minél "huszonnégy-órásabb" egy deo, annál garantáltabb a mérgező hatás. Gyakorlatilag pont a legkényesebb részen - a hónalji és a mellmirigyek közelében - blokkolódnak a természetes méregtelenítő folyamatok, aminek köszönhetően az eltávozni képtelen mérgek a környező mirigyekben rakódnak le, amely kiváló táptalaja lehet bármilyen rákos folyamat kifejlődésének. Érdekes statisztikai adat, hogy az alumíniumos dezodorok elterjedésével egy időben nőtt meg ugrásszerűen az emlőrákosok száma világszerte. Eleinte az emlőrákot a hormonális működések zavarával és a klimaxszal hozták összefüggésbe, és női betegségnek tartották. Ma már sajnos minden negyedik mellrákos beteg férfi, ami cáfolja ezt a tézist. Sajnos amióta a férfiak körében is teret hódított a napi szintű dezodorálás a hatékony marketing jóvoltából - "férfiasan tökéletes", "nem ígéret, bizonyíték", "hódító érzés" - azóta egyre több az emlődaganatosok száma köztük is. Az előrejelzések szerint pár éven belül a női-férfi mellrákos arány kiegyenlítődik. (forrás: http://antalvali.com)

Elég szomorú, nem? És ha az ember nem szkeptikus kicsit, nem kérdőjelez meg dolgokat, akkor simán megvezetik. Te hagyod magad?